Beszélhetünk jellemző korosztályról tetoválás terén?

Nem lehet meghatározni. Én már 84 éves embert is tetováltam. 16 fölött vállalunk tetoválást, ekkor szülői jelenléttel. Ez egyrészt törvényrendelet, másrészt úgy gondolom, 20 éves kor alatt nem alakul ki sajátos ízlésvilág.

Mit gondolsz, milyen okból tetováltatnak az emberek?

Van aki különbözni akar a többiektől, de van, aki csak magának szeretné, és olyan helyre kéri, ahol nem látszik. Az-az igazság, hogy ha már egy ideje viseled, fel sem tűnik, hogy rajtad van.

Rejt magában veszélyeket a tetoválás?

Akkor igen, ha nem steril körülmények között tetováltatunk. Az otthon tetoválok nem tudnak megfelelő környezetet biztosítani, nem sterilek a gépek. AIDS vírust nem lehet kapni, de rengeted mást igen. A festék okozhat allergiát, de ez csak a szervezet természetes védekezése, ilyenkor a kidobja magából a festéket. Fontos, hogy hogyan kezeljük a friss tetoválást: sem a fürdés, sem a napozás nem tesz jót a frissen képződött bőrnek. Nem szabad áztatni, vagy kiszáradni hagyni. A friss tetkót 3-4 napig fóliázni kell, kenegetni, s a kötést pár óránként cserélni. A 4. nap után már elég, ha csak kenegetjük, de folyamatosan, hogy ne száradjon ki. Ha így járunk el, akkor a tetoválás nem fog bevarasodni, és nem dobja ki a festéket a bőr.

Beszélhetünk tetkó-trendről?

Magyarországon Hál’ Istennek nem, külföldön már inkább. Persze itt is sokan kértek japán vagy kínai motívumokat, nonfiguratív mintákat, de sok tetováló művész ezeket el sem vállalja.

Mi a helyzet a piercingekkel?

Piercingeknél beszélhetünk trendekről. Mindig van egy hullám, ami jobban tetszik az embereknek, persze megmaradnak a hagyományos testékszerek is. Most épp a fültágítás nagyon népszerű.

Mit lehet tudni a fültágításról?

A fültágításra a fokozatosság jellemző. Ha már van valamilyen lyuk a fülben, akkor azt el lehet kezdeni tágítani, egy bizonyos „karmos” ékszerrel. Két hetente, két millimétert lehet tolni a fülön. Ezzel a módszerrel addig lehet tágítani, ameddig akarjuk. Ez természetesen függ az ember fülformájától: a kisebb cimpát, kisebb mértékig lehet kitágítani. Ha szépen, fokozatosan tágítják, akkor nem szakad el a fül szövete. Abban az esetben, ha meguntuk a kitágult fülcimpát, vissza is lehet szűkíteni. A szűkítés mindig dupla annyi időt vesz igénybe, mint a tágítás. Körülbelül 10 hét a tágítás és 20 hét a visszaszűkülés. A piercingnél is nagyon fontos, hogy szakszerűen végezzék a tágítást, a beszúrást. Baj abból szokott lenni, ha otthon, nem megfelelő körülmények között esik neki az ember. Oda kell figyelni az ékszerek minőségére és arra, hogy szakember végezze, és be kell tartani a kezelési útmutatásokat. Így elkerülhető minden testékszer kapcsán felmerülő probléma.

---

Scarification

Kulturális háttér

Mint ahogyan azt az előző scarification - ról szóló cikkben olvashattátok a hegminta újjáéledése a modern primitív mozgalomnak, valamint a meleg és leszbikus szubkultúráknak köszönhető, azonban kialakulása Afrikához köthető.
Az itt élő törzsek tagjai kezdték el testüket heggel díszíteni, valószínűleg azért, mert sötét bőrük nem tette lehetővé, hogy a természetben fellelhető festékanyagok látható nyomokat hagyjanak testükön. A kezdeti tetoválási rítusokból származó sebek, vagy a mindennapi élet során elszenvedett sérülések begyógyulásuk után azonban szépen kidomborodtak, felpúposodtak, és ezek a hegek a sötét bőrön is láthatóvá váltak. Ezek a szabálytalanul kialakult hegek voltak a tudatosan megtervezett és elkészített hegek, scarificationok elődei.

Később a hegek fontos szerepet kaptak a törzs életében, hiszen nemritkán a társadalmi rangot, vagy a törzshöz való tartozást jelölték a rituálisan elkészített scarification-ök. Rengeteg olyan szertartást gyakoroltak és gyakorolnak ma is a különböző afrikai törzsek, aminek célja a törzs tagjainak beavatása, vagy éretté nyilvánítása.
Ezek középpontja szinte mindig valamiféle fájdalmas próbatétel, melyet a lehető legnagyobb nyugalommal kell az alanynak elviselnie, ellenkező esetben nem lehet méltó a törzs tagjainak megbecsülésére és tiszteletére. Az ilyen szertartások gyakran járnak hegminták kialakításával, melyek emlékeztetik a beavatottat a törzsért megtett próbatételre és saját bátorságára. Az ilyen sebeket mindenki büszkén viseli élete végéig.

Egy törzsi rítus urbanizálódása

A modern primitív mozgalom tagjai voltak az úttörői a törzsi eredetű rituálék és testmódosítási procedúrák modern keretek közötti gyakorlásának a nyugati társadalomban.
Természetesen itt sem az éppen aktuális divatirányzat volt az, aminek hatására elkezdték az emberek saját bőrüket scarification-nal díszíteni. Míg egy törzs esetében meghatározott jeltárból készítették el a mintákat adott szempontok alapján (pl. felnőtté válás, vagy a törzsben betöltött rangok stb…), addig a „modern scarification” minták a modern technikáknak köszönhetően (kiélezett csontok helyett sebész-szike alkalmazása, steril eszközök, alapos fertőtlenítés stb…) bármilyen alakot felvehetnek, így mindenki megszerezheti az elméjében megfogant jeleket.
Az egyszerűbb, ám nagyon is látványos minták mellett a bonyolultabb elképzelések is megvalósíthatóak.

A scarification-nak több fajtája is létezik:

ˇ Szimpla vonalas: ennél a fajta scarification-nál a szike segítségével a minta vonalait metszik be a bőrbe, szimpla vágásokkal


ˇ skin removal (nyúzás): ezt a módszert akkor szokták alkalmazni, mikor vastagabb vonalakat, vagy esetleg tömör mintákat szeretnének kialakítani a bőrben. Itt a bőr felszínéből egy vékony réteget távolítanak el.



ˇ Ink rubbing: itt a vékony vonalak bemetszését követően a tetováláshoz is használt tintát dörzsölik a friss hegbe, mely ennek hatására elszíneződik. A módszer hátránya, hogy a gyógyulás után előfordulhat, hogy nem egyformán színeződik el a minta.

A hegminták gyógyulási szakasza az alkalmazott technikától függően eltérő lehet, és a minta végeredménye nagyban függ az egyén bőrtípusától és a kezelési periódustól.
A kezelési metódusok variálásával különböző fajta végeredmények érhetőek el:

• Hipertrófiás heg: a scarificaion a gyógyulás után enyhén kidomborodik
• atrófiás heg: a begyógyult heg nem domborodik ki, hanem az enyhén bemélyed a bőrbe.

Barbár szokás vagy egy új művészeti ág?

Sokak számára egy heg még akkor is ijesztő, ha az profi módon, igényesen van kivitelezve. Ez a fajta „előítélet” nem szokatlan, hiszen mindenkinek vannak emlékei olyan sebhelyekről, melyek fájtak, véreztek, és egy csipetnyi szépséget sem árasztottak.

A lényeg azonban a következő:
A sérülések, melyeket életünk során szerzünk akaratlanul jelennek meg testünkön, és gyakran hosszú időbe telik, míg megbarátkozunk velük, esetleg sikerül eltávolítani őket. Nem tudjuk kontrollálni alakjukat, méretüket, és a testünkön elfoglalt helyüket sem, tehát nem tudatunk, hanem a külső tényezők szülik őket.
Aki azonban scarification-t szeretne, annak a minta (jobb esetben) a belső énéből származik, így viselése örömmel tölti el viselőjét, hiszen a jel már azelőtt létezett a bőrben, mielőtt azt láthatóvá tették volna.
Ugyanez igaz a beavatkozás alatt átélt fájdalomra is: ha valaki szeretné megszerezni az általa elképzelt mintát akkor a fájdalom nem egy kellemetlen élmény lesz számára, hanem egy spirituális eszköz, mely a mintának igazi szellemi mélységet kölcsönöz.
Mellesleg a hegminta korántsem annyira fájdalmas, mint azt sokan gondolják (ez a saját és vendégeim véleménye is).
A modern társadalomban ezek a hegek, a többi testmódosítási szertartás mellett, fontos jelentésekkel bírnak azoknak, akik viselik őket. A scarification nem egy újabb divatirányzat, hanem egy hazánkban még újnak számító, élő testen gyakorolt figyelemreméltó művészeti ág, mely egy újabb eszköz azok kezében, akik közelebb szeretnének kerülni a testükről és ezáltal magukról kialakított képhez.

Oldal: Érdekességek
Piercing Varázs "avagy minden ami testékszer" /Microdermálok behelyezése / - © 2008 - 2024 - piercingvarazs.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat